20. Fejezet ~ Váratlan fordulatok

Szép napot nektek!

Elnézést kérünk a késésért, de írói válságba estünk. A sorozatot már nem is nézzük, tehát egyre jobban kitalált történet lesz.

Nem ígérünk sokat talán még ezen kívül 6-7 fejezetet és kifújt. Tudjátok Eleinte Violet-tel kezdtem írni és teljesen más volt a feelingje is, meg gondolom talán feltűnt a fejezeteken is. Bogival is imádok írni, csak vele más stílusban.

Szó, mi szó, meghoztuk a 20. fejezetet. Nem tudom mikor jön a következő és mennyi lesz még. Ha belejövünk az írásba, akkor több, ha nem annyira akkor tényleg max. 10 körül.

Mindenesetre. Jó olvasást kívánunk mostanra! :)

 Helena szemszöge:

Úgy várom, hogy Ibrahim felesége legyek. Az áldozat, amit meg kell hoznom érte, szörnyű de meg kell tennem. Miután a szultán közölte velem, hogy ma hálnom kell vele, lementem a fürdőbe ahol megmosdattak, majd felöltöztettek. Ezután Nigar és Szümbül aga társaságában elindultam azon az átkozott arany úton. Mikor megérkeztünk, bekopogtak, az őrök pedig beengedtek. Lehajtottam a fejem, majd leguggoltam és megpusziltam a szultán kaftánját.

Az állam alá nyúlt, felhúzott és megcsókolt.

- Édes ajkak, Drága Holdfényem – suttogta.

- Köszönöm szultánom - suttogtam.

- Meg fogom tiltani ezt a nagy felöltöztetést - kezdett vetkőztetni. - Úgy is minden lekerül a lányokról, kik ide belépnek - csókolgatta a nyakam.

- Meztelen mégsem jöhetnek végig a folyosón - sóhajtottam.

- De egy köntös elég lenne - fogta meg a kebleim, de nem haladt tovább, mivel kivágódott az ajtó.

- Hürrem asszony, azonnal állj meg! - csattant fel Ibrahim kegyetlen hangja.

Nem tudom, hogy örüljek vagy sírjak. Nem akarom ezt az éjszakát, de ha most nem leszek az Övé, akkor talán sokkal később lehetek csak Ibrahimé.

- Szulejmán, mit csinálsz? - sírta a nő. Jaj ne. Kezdődik.

- Éppen hálni készülök, kedvesem! – mondta zordan.

- Nélkülem, hogyan? – akadt ki. Pff.

- Nyugodj meg Hürrem. Tudod jól, hogy egy egész háremem van és mindig más lány tölti velem az éjszakát – mondta a szultán rezzenéstelenül.

- De ez nekem fáj uram! - könnyezett meg a vörös. - Én táplállak a szerelmemmel, s mindig itt vagyok, ha kívánod. Gyermekünket gyászolom, s te szórakozol?

Eltakartam magam a ruhámmal és felváltva néztem a vörösre és a szultánra.

- Én is gyászolok Hürrem, de Allah így akarta. Menj és pihenj le – nyugtatta őt a férfi.

- Vigasztaljon meg engem uram. Karjaidban szeretnék elaludni – lépett közelebb hozzá a nő.

- Menj, végy egy fürdőt, utána pedig térj vissza hozzám Hürrem.

A nő elmosolyodott, rám vetette kígyó-szemeit és távozott.

- Ibrahim, hogy került ide Hürrem? - kérdezte a szultán idegesen.

- Éppen Nigar asszonnyal beszélgettem. Hürrem asszony Helenával óhajtott beszélni, Szümbül pedig pont arra járt és elszólta magát, miszerint Nurhan asszony Önnél éjszakázik. Erre rohanni kezdett. Mikor utána iramodtunk, már késő volt.. Erőszakot pedig nem alkalmazhatunk ugyebár...

- Figyeljetek jobban! Most pedig távozz! – mondta idegsen.

- Visszafele jövet tartsam fel? – kérdezte a pasa.

- Igen, Ibrahim! A ma éjszakát Nurhan társaságában töltöm.

Csak ezen legyek túl.. Utána szabadon szerethetem az én pasámat.

- Uram - csuklott el Ibrahim hangja és lehajtott fejjel távozott.

 Egyszer sem nézett rám, míg bent volt. Drága Ibrahim, csak ezt az éjszakát bírd ki...

Hirtelen kezeket éreztem a hátamon a ruhám alatt. Behunytam a szemem, és próbáltam elképzelni, hogy Ibrahim érint. Hirtelen viszont ismét nyílt az ajtó.

- Uram, Bahar asszony nagyon lázas! - lépett be egy lehajtott fejű aga.

- Micsoda? - kérdeztem idegesen.

- Azonnal megyek! - mondta a szultán - Nurhan távozhatsz! - nézett rám és elsietett.

Köszönöm istenem, köszönöm. Felöltöztem és visszatértem a lakrészembe.

- Már vártalak szajha - szólalt meg Hürrem.

- Hürrem! Mit keresel itt?

- A kérdés az, te mit kerestél az ÉN Szulejmánomnál?

- Ő hivatott magához! – emeltem meg a hangom.

Lélekfájdalmát egy vigyor mögé rejtette.

- Mert te akartad! - sziszegte.

- Én nem... – dadogtam.

- Hát persze... Ne merj a közelébe menni!

- Nem mondhatok nemet!

- De mondhatsz! - pofozott fel és távozott.

Megfogtam égő arcom és leültem az ágyamra. Remélem Bahar jól van.

- Szerelmem jól vagy? - lépett be Ibrahim a rejtekhelyünkről.

- Aggódom Bahar miatt! - siettem hozzá.

- Bemenjünk hozzá?

- Nem akarok zavarni - ráztam meg a fejem - A szultán biztos vele van.

- Rendben, akkor nem megyünk - csókolt meg.

- Jó, hogy itt vagy pasám - öleltem át a nyakát.

- Meglátogatnám Bahar asszonyt. A padisah főbizalmasa vagyok. Mellette a helyem és gyanakodna, ha nem lennék ott...

- Menj - engedtem el és visszaültem az ágyra.

Fél órán belül ismét megjelent itt Ibrahim.

- Bahar jobban van - mondta mosolyogva.

- Ó, akkor jó. Köszönöm istenem!

- A mi Istenünk mindig meghallgat - ölelt át. - Ha asszonyom leszel, nászutunkon megkeressük családod, s a közelbe költöztetjük őket.

- Igazán? - néztem a szemébe - Ő Ibrahim, annyira szeretlek - mondtam könnyezve.

- Szeretlek, és ezt szeretném tettekkel is kifejezni, nem csak szavakkal.

- Bár már, holnap asszonyod lehetnék!

- Örülnék neki.

- Itt maradsz? - mosolyogtam.

- Itt, veled.

Olyan boldoggá tesz. Ismét átöleltem a nyakam és megcsókoltam. Csak csókolt és csókolt, majd ledöntött az ágyra és csókolgatni kezdett.

- Minden csókod tűzként éget – suttogtam boldogan.

- Te tested is lángol – kényeztetett lejjebb is.

- Ó Ibrahim - sóhajtottam.

Nyelve után ujjait, majd férfiasságát éreztem meg magamban. E csodás dolgot, örökre csak vele akarom átélni. Istenem, kérlek, ments meg attól, hogy a szultánnal kelljen hálnom…

Hamarosan a karjaiban pihentem.
- Nem akarom, hogy elmenj – suttogtam.

- Hát ez már megtörtént... – nevetett.

- Ibrahim! - néztem rá összehúzott szemekkel.

- Többet nem mehetek el veled? – esett kétségbe.

- Hajnalodik, menned kell. Hamarosan asszonyod leszek.

- Helena, ne küldj. Miért küldesz? – magasodott felém.

- Nem küldelek, hogyan is küldenélek? Csak nem szeretném, ha bajod esne - bújtam hozzá.

- Tudom szerelemem - mondta, s egy csók után már távozott is.

Reggel az első dolgom volt meglátogatni barátnőmet.

- Bahar! Hogy vagy? Úgy aggódtam érted!

- Jól vagyok - suttogta remegve.

- Nem vagy jól! – mondtam aggódva és egy vizes ruhát tettem a homlokára.

- Köszönöm. Nem tudod, jött már a bábaasszony?
- Nem tudom - válaszoltam, és ebben a pillanatban belépett az említett, én pedig kint várakoztam. Mikor távozott azonnal visszasiettem.
- Na? – kérdeztem ennyit.

- Gyermekem jól van, én pedig javulok. Azt mondta egy orvos, hogy méreg lehetett.

- Hürrem - mondtam idegesen - Valamit tennünk kell!

- Vigyázz magadra Nurhan.

- Én vigyázok, neked kell vigyáznod.

- Szulejmán nem tudhatja meg! – mondta idegesen.

- Miért nem? Bahar, nézz magadra!

- Helena nem érted? Nem hinne nekem.. Azt hinné, csak magamnak akarom... – mondta könnyezve. Láztól és bánattól egyaránt.

- Akkor kitalálunk valamit! Segíteni fogok neked mindenben!

- Nem akarok vitát. Allah majd megbünteti a vörös némbert!

Mármint isten...
- Tegnap én is szembekerültem haragjával – mondtam Ámen helyett.

- Bántott? - ült fel hirtelen, de megszédült.

Óvatosan visszafektettem és leültem mellé.
- Megpofozott – bólintottam.
- Ki? - nézett rám üres tekintettel.

- Hürrem… De Bahar, mondd jól vagy?

- Te ki vagy? - nézett tovább üveges tekintettel.
- Nigar! - szólítottam meg a nőt - Azonnal hív az orvost! Bahar nincs jól, olyan fura a tekintete és nem tudja, ki vagyok!

- Asszonyom, minden rendben. Már készítik a főzetet. Az orvosságot, az ételt és a fürdővízét - indult el felém. - Menjünk hamar. Vetkőztessük le és tegyük be a kádba.

- Rendben - bólintottam és levittük Bahart a fürdőbe. Miután megfürdettük, és megitta a főzetet lefektettük és el is aludt. Ezután elmentem megkeresni Hürremet.

- A napjaid meg vannak számlálva Hürrem! – emeltem meg a hangom.

- Ó, hát persze – nevetett flegmán.

- Ne hidd, hogy örökre hatalmon maradsz. Mindent megteszek majd, hogy Szulejmán megismerje a valós éned, mely gonosz és kegyetlen! - mondtam az arcába és ott hagytam.

A folyosón egyenesen Ibrahimba futottam.

- Nurhan asszony, lassabban - kapott el védelmezően.

- Ne haragudjon Ibrahim Pasa, csak aggódom Bahar miatt - léptem hátrébb.

- Semmi gond Nurhan asszony.

- Ibrahim, Nurhan! - szólt ránk a szultán. - Távozzatok, szeretnék kettesben lenni szerelmemmel.

- Igen, uram - hajoltam meg és távoztunk.

- Ibrahim! - szólalt meg újra a szultán ezért visszaléptünk. - Mit tudsz a kórságról?

- Kórság? - értetlenkedett a pasám.

- Igen, a kórság, ami megtámadta Baharomat.

- Valami idegen kórság. Csak annyit tehetünk, amit az orvos mondott – mondta monoton Ibrahim.

- Szultánom, én úgy vélem, méreg okozta e tüneteket - szólaltam meg.

Ibrahim idegesen nézett rám.
 - Ne beszélj hülyeségeket! - csattant fel. - Mégis ki tehetne ilyet, kiről Ibrahim ne tudna?

Ó a fenébe, ezt jól megcsináltam...
- Senki, uram.

- Ha ez tényleg méreg, pasa mész a bitófára! - emelte meg a hangját a szultán.

- Uram - hajolt meg Ibrahim.

Ne… A halálba küldöm a szerelmem. Tennem kell valamit… A két férfira néztem, majd ájulást színleltem.

- Helena - kapott el Ibrahim.

Csukva tartottam a szemem, és próbáltam nem mosolyogni.

- Fektesd ide Tavaszom ágya mellé - mondta a padisah. - És hívd a doktort.

- Igen is - mondta szerelmem és hallottam távolodó lépteit.

- Szép és okos Nurhan kinyithatod a szemed... – hallottam meg magam fölül a szultán hangját.

A francba lebuktam… Egy apró sóhaj kíséretében kinyitottam a szemem.

- Mondd csak, mi a baj? – kérdezte tőlem.

- Féltem, a pasát - suttogtam.

- Féltsed is. Ha valaki megmérgezte Bahart a pasa meghal. Az ő feladata vigyázni az asszonyaimra.

- Ha Ő meghal, velem is végezz! – mondtam határozottan.

- Nem végzek. Ágyasom vagy és az is leszel – felelte keményen.

- Ibrahim asszonya leszek! - szálltam szembe a szultánnal.

- Ó, hát persze... – nevetett.

- A Valide így döntött.!

- Hacsak nem talál egy nemes hölgyet!

- Miért teszi ezt?

- Ibrahimnak nemes ember kell.

- Nem pedig egy rabszolga - álltam fel az ágyról - Nem fogja engedélyezni a házasságunkat, igaz?

- Nem - rázta meg a fejét.

- Szultánom – hajoltam meg és távoztam.

A szobámba rohantam, és lerogytam az ágyra ahol zokogni kezdtem.

19. Fejezet ~ Az ajánlat és a feltételei

Helena szemszöge:
Bármennyire is félek, nem tudom távol tartani magam tőle. Csókjai elveszik eszem, karjaiban pedig biztonságban érzem magam.

- Mennem kell Ibrahim! - ültem fel

- Menj csak. Hamarosan virrad és engem is várnak a dolgaim - felelte csüggedten.

- Bárcsak minden éjjel, karjaidban lehetnék! - simogattam meg arcát.

- Igen, az jó lenne.

- Szeretlek Ibrahim - csókoltam meg.

- Szeretlek Helenám - csókolt lágyan.

Felálltam, megigazítottam a ruhám, majd egy újabb csók után, kiléptem a folyosóra.

Fél úton jártam, mikor Bahar a nyakamba ugrott.
- Terhes vagyok! - sikkantotta.

- Mi? - kérdeztem mosolyogva. - Állapotos vagy?

- Igen, a szultántól.

- Ó Bahar! - öleltem meg. - Vigyázz magadra nagyon.

- Azt hittem nem fogsz neki örülni...

- Miért? - sóhajtottam.

- Hát a legutóbbi kis összezörrenésünk miatt... Meg hogy nem nézed jó szemmel, hogy megtértem, hogy a Szultán meg én...

- Ez még most is így van.. De boldog vagy, és ezen boldogságon szeretnék osztozni veled Bahar. Nagyon hiányoztál már!

- Ahogy te is nekem - fogta meg a kezem.

- Ugye jól bánik veled a Szultán? - érdeklődtem.

- De még mennyire - mosolygott boldogan. - Nem is hittem volna, hogy ez a hálás ilyen csodás.

De még mennyire. Ó Ibrahim... Remélem, a Szultánnal nem kell ezt átélnem.
- Ugye, Hürrem se bánt? - tereltem rögtön.

- Nem fog. Fokozott védelmet kapok.

- Akkor jó - öleltem meg.

- Baharom, merre jársz? - hallottam meg a szultán hangját.
- Jó reggelt Szulejmán - jött Hürrem hangja is.

Na már csak ez a nő hiányzott. Elköszöntem Bahartól és a szobámba siettem.

- Helena - hajolt meg Nigar.

- Nigar asszony - mosolyogtam.

- Hát merre jártál az éjszaka? - kíváncsiskodott.

- Én csak… - kezdtem bele. Kár lenne hazudnom, hisz úgy is tudja - Ibrahimnál voltam.

- Kibékültél a pasával? - mosolygott és vetkőztetni kezdett.
- Igen Nigar - mosolyogtam boldogan.
- Hiszen ez csodás - mutatott meg egy ruhát. - De valami mégis nyomja a lelked.

Még, hogy valami…? Annyi minden nyomja, hogy csodálkozom azon, hogy még nem állt meg. Rábólintottam a ruhára és mesélni kezdtem.
- Aggaszt a sorsunk Ibrahimmal, aggaszt, hogy mikor hívat magához a szultán és az is, hogy Bahar várandós és szerelmes. Érzem ebből baj lesz.

- Bahar asszony a szultán gyermekét várja?

- Természetesen a szultánét!

- Ez csodás hír. Hürrem uralma megtörni látszik.

- Hürrem bármire képes, hogy ez ne következzen be.

- Nem lesz baja a barátnődnek - nyugtatott Nigar. Vagyis próbált.

- Én is ebben bízom, és ezért imádkozom istenhez.

- Allah-hoz!

- Nem! Én Istenhez imádkozom.

- Hát jó...

 Miután rajtam volt a nappali ruhám a nő felé fordultam.
- Köszönöm Nigar.

- Nagyon szívesen.

Elköszöntem Nigartól és kimentem a kertbe sétálni.

- Helena - mosolygott rám Bali bég.

- Bali Bég - mosolyogtam.

- Hogy-hogy most nem a fán vagy?

- Nem mindig tartózkodom ott - nevettem. - Néha lejöhetek.

- Szépséged megbabonáz Helena.

- Nurhan..Ez az új nevem - dadogtam idegesen.

- Megtértél?

- Nem, de a szultán nagyasszony ezt a nevet adta nekem....

- Értem. Megkérdem a szultánt, hogy nem lehetnél-e asszonyom.
- Az... az asszonyod? - sápadtam el. 
Ne, azt nem akarom. Nem akarok az asszony lenni senkinek, csak Ibrahimnak.

- Igen.

- Ez elég merész lépés lenne Bali Bég!

- De biztosan örülnél neki, nem? Kikerülni innen?

- Szeretek itt lenni - vágtam rá, ami részben igaz is.

- Tényleg? Pedig a családod..

- Visszavinnél a családomhoz? - néztem rá hirtelen. Úgy hiányoznak, az öcséim és a szüleim is..

- Persze, hogy vissza. Asszonyom boldogságáért bármit.

- Ez kedves tőled, Bali bég - sóhajtottam. Mennyivel könnyebb volna, ha a szívem szabad lenne. Akkor gondolkodás nélkül, arra kérném, hogy beszéljen a szultánnal.. De így?

- Azért mondasz nemet, mert félsz a nagyságos úr haragjától?

- Igen, így van - hazudtam.

- Ó, ez érthető. De ne félj.

- Most mennem kell! - mondtam, és elsiettem. Nem kérheti meg a kezem..

- Csepegtesd bele a serbetébe - hallottam meg Hürrem hangját.

Egy oszlop mögé bújtam, és hallgatózni kezdtem.
- Na és ha nem akarja meginni? - kérdezte Hürrem szolgálója.

- Akkor lenyomod a torkán, nem érdekel. Baharnak mennie kell.

Bahar! Tudtam, hogy ez lesz.. Meg kell Őt védenem! 

Elosontam és megkerestem barátnőmet.
- Bahar! - öleltem meg mikor rátaláltam.

- Helena, szia, Éppen most hozattam serbetet, ugye iszol velem?

- Nem! - mondtam és kivertem a kancsót a kezéből.

- Héé! - mondta könnyes szemekkel.

- Ne haragudj... Hürrem mérget rakatott a serbetbe, ha iszol belőle, meghalsz!

- Tényleg? Köszönöm - ölelt meg sírva.

- Nyugodj meg, Isten vigyáz ránk. Beszélj a szolgálóddal, hogy személyesen csak a szakácstól fogadjon el mindent, és mond el Szulejmánnak, hogy meg akartak mérgezni.

- Nem mondom - rázta meg a fejét.

- Miért nem? Bahar! - akadtam ki.

- Mert védené a szajhát!

- Így viszont veszélyben vagy! - akadékoskodtam.

- De akkor sem hinne nekem.

Ez igaz.. Imádja a vöröst..
- Vigyázz magadra, nagyon!

- Oké, vigyázok - bólintotta.

Egyre több súlyt kell cipelnem. Hürrem valós veszély Baharra, meg kell őt védenem, ahogy magamat is távol kell tartanom egy házasságtól. Gondterhelten nyúltam el az ágyon, mikor leszállt az este és Nigar halk léptei törték meg a mély csendet.

- Helena. A szultán nagyasszony hívat!

- Köszönöm Nigar! - sóhajtottam, majd elindultam a Valide szobája felé. Mikor megérkeztem, bekopogtam a lányok pedig beengedtek
- Szultán nagyasszony - hajoltam meg.

- Nurhan, milyen gyönyörű vagy ma este.

- Köszönöm asszonyom.

- Ugye tudod, hogy fiam háremének sorsáról én döntök?

- Igen asszonyom - feleltem és ideges lettem, mert nem tudtam miért mondja ezt.

- Találtam neked egy kérőt.

- Egy kérőt? - hűltem el. Nem hiszem el, hogy Bali Bég megtette..

- Igen. Ibrahim pasa.

- Te..tessék? - kérdeztem vissza. Azt hiszem rosszul hallottam.

- Ibrahim pasa. Lehet, sőt biztos, hogy hadakoznom kell a fiammal, így csak akkor mondok neki bármit is, ha szeretnél asszonya lenni...

- Szeretnék a pasa asszonya lenni! - suttogtam.

- Ezt örömmel hallom szépséges Helena ... illetve Nurhan asszony - hajolt meg Ibrahim előttem komolyan, apró halvány mosollyal az arcán.

Legszívesebben a karjaiba vetném magam és csak csókolnám.
 - Pasám - hajoltam meg.

Letérdelt elém, és megcsókolta a kaftánom, majd a kezem.
 - Köszönöm, hogy elfogadta az ajánlatom.

Annyira édes volt. Hihetetlen, hogy az asszonya leszek.

- Köszönöm, hogy rám gondolt pasám.

- Ez csak természetes.
Alig várom, hogy összeadjanak minket. Kíváncsi vagyok Szulejmán mit fog ehhez szólni.

- Édesanyám - sietett be az említett. - Mit tettél?

- Miért fiam? - kérdezett vissza a nő

- Helena az enyém! - mondta elent mondást nem tűrően a szultán.
- Én intézem a hárem ügyeit.

- De az asszonyok mind az enyéim!

- Nurhan mostantól Ibrahimé! - mondta az anya szultánné.

- Amíg nem hál velem, szó sem lehet róla!

Jaj, csak ezt ne.. Hogy a szultán és én.. Bár ha ez az ára annak, hogy együtt legyek Ibrahimmal, akkor hát legyen.

Ibrahim szemszöge:
Nem hiszem el, hogy ezt teszi velem a Szultán. A fivéreként nőttem fel vele, erre mikor beleszeretek egy lányba, nem akarja átengedni nekem, csak miután hált vele. Hihetetlen egy ember... Helena távozott én meg az uralkodóra pillantva vártam, mit fog mondani.

- Ne nézz rám így Ibrahim. Amint háltunk megkapod, és csak neked teszek jót vele - mondta kicsit idegesen.

Persze, azzal, hogy bemocskolja... Hát köszönöm szépen, tényleg.
- Tudom uram, őszintén szólva - vagyis hazudva - azon csodálkozom, hogy ilyen könnyen átengedje nekem Hel...Nurhan asszonyt.

- Anyám már döntött, és bár én vagyok a Birodalom ura, Ő intézi a hárem ügyeit. De ezt úgy is tudod. Persze, ha az éjszakánkon jól érzem vele magam, akkor nem fogom elengedni, még ha jóban is vagyunk Pargali.

- Tudom uram - bólintottam, majd elindultam kifele.

- Nem értelek fiam. Mi az, hogy jót teszel ezzel Ibrahimnak? - kérdezte a Valide.

- Tapasztalt lesz Nurhan, amikor elhálják a nászt.

- Még mindig nem értem. Ők együtt szeretnének lenni!

- Együtt is lesznek, miután megkaptam!

- És Bahar?

- Bahar? Mi van vele?

- A lelke...

- Tudja jól, hogy szeretem, de azt is, hogy avval hálok akivel csak akarok.

- Tudod te milyen szörnyű érzés, mikor a szerelmed mással hál? Te örülnél annak, ha Bahar mással hálna?

- Nem, nem örülnék neki. De én vagyok a szultán, és megtehetem! - mondta az uralkodó és elhagyta a szobát.

Én is elmentem a dolgomra, majd szép Helénám szobájába osontam be.

- Ibrahim! - szaladt hozzám.

- Szerelmem - öleltem meg.

- Oly’ őrült vagy!

- Szeretlek. Érted bármit!

- Na és ha fejedet veszik, amiért a Valide elé álltál a lánykéréssel?

- Nem fogja. Egyet mondott csak Szulejmán. Addig nem házasodhatunk, míg nem háltál vele.

- Rémes, hogy ez kell tennem ahhoz, hogy az asszonyod legyek.. De mit fogok tenni, ha hálok vele, és észreveszi, hogy már nem vagyok érintetlen?

- Tudod a szultán nem csak olyan nőkkel hált, kinek még megvolt az erénye. Nem egyszer hált már akár házas emberekkel is..

- Szóval, akkor rólam nem tudja, hogy már nincs meg az erényem?

- Akkor fogja megtudni, ha hál veled..

- Remélem, nem fog dühbe gurulni - ölelte át a nyakam. - Utána viszont a tiéd leszek.. Feltéve, ha akkor is vágysz majd még rám..

- Persze - mosolyogtam. - Fogok.

- Szeretlek Ibrahim. Úgy aggódtam, mikor a Valide közölte velem, hogy férjet talált nekem. Azt hittem Bali Béghez akar adni.

- Megelőztem őt - sziszegtem.

- Féltékeny vagy Ibrahim? - húzta fel szépen ívelt szemöldökét.

- Igen az, mert az a barom komolyan gondolta..

- Soha, nem mentem volna hozzá - nézett a szemembe. - Még akkor se, ha azt mondta, hogy visszavinne a családomhoz.

- Ezt mondta? - csodálkoztam.

- Igen - bólintott. - Illetve azt, hogy az asszonyáért mindent megtenne.
- Én is érted bármit!

- Szeretlek.

- Én is téged. Itt maradsz velem? - húzott az ágyához.

- Maradok,

- Ez örömmel tölt el - ült le - Hamarosan, minden este együtt térhetünk nyugovóra és egymás mellett ébredhetünk.

- Büntetés nélkül - döntöttem le az ágyra. 

- Tisztulj! Szulejmán szultán érkezik! - mondták az agák, én meg bebújtam az ágy alá.

- Szulejmán szultán - köszönt Helena.
- Kedves Nurhan - lépkedett közelebb a férfi. - Csodaszép vagy.

- Köszönöm szultánom.

- Készülj el te nő. Még ma együtt hálunk.

- Igen is, Szulejmán szultán - felelte szerelmem és megremegett a hangja.

- Ám, tudnom kell... Erényed megvan még?

Nem nincs. Én vettem el!

- Már nincs, uram! - felelte szerelmem.

- Kár... De ez is jó. Legalább nem fogsz ügyetlenkedni, és bírsz egymás után többet is.

Nem! Azt már nem! Egy is sok!

- Engedelmével uram, akkor készülődnék.

- Készülj - mondta és cuppanást hallottam, majd mikor távozott a szultán idegesen bújtam ki az ágy alól.

- Túl kell lennünk ezen, jól tudod - fogta meg a kezem - Utána együtt lehetünk büntetlenül!

- Εύχομαι να είναι μέχρι το κάθαρμα! - káromkodtam görögül. De rég használtam már a nyelvemet....

- Tetszik, mikor az anyanyelvünket használod.. De nyugodj meg, kérlek. Nem szeretném, ha ostobaságra adnád fejed, és bajod esne.

- Σ 'αγαπώ!

- Én is szeretlek téged! - mosolygott.

A lakrészem felé tartva összetalálkoztam egy kóbor lánykával.
- Bocsánat, de te ide tartozol? - kérdeztem tőle.

- Új vagyok uram - felelte halkan.

- Akkor hagyj tanítsalak meg valamire! Ez az aranyút, itt nem lehet csak úgy járkálni! - komorodtam el.

- Miért nem? - kérdezte - Csak ismerkedem a palotával.

- Ez az út a szultán lakrészébe vezet. Csak azok mennek be, akikkel hálni kíván. Illetve akit hívat. Te melyik vagy?

- Semelyik. Biztos nem fogok avval az aszott öregemberrel hálni!

- Viselkedj! - emeltem meg a hangom. - Mellesleg én Ibrahim pasa vagyok. Halljam a neved!

- Nem mondom meg – mosolygott. - Találd ki.

Elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- Gyere, visszavezetlek a hárembe! - tartottam ki a kezem.

- Nem, inkább sétáljunk a kertben! - karolt belém.

Nagyon logikus. Leendő feleségem a szultánnal hál, én meg sétálgassak..
- Rendben - bólintottam.

- Nehéz, bekerülni a kedvencek közé? - kérdezte egyből.

- Csak hagynod kell magad, hogy veled háljon...

- Nem lehetne inkább veled? - vigyorgott.

- MI? Nem.. - vágtam rá rögtön.

- Miért nem pasa? - pislogott rám.

- Mert hamarosan házasodok!

- Ó, ez sajnálattal hallom - rebegtette a szempilláját.

- Én boldog vagyok. De csak hogy tudd... Amúgy sem lehetne köztünk semmi. Tiltott nekem minden lány, aki a háremben lakik.

- Én nem követem ezt a nézetet - vonta meg a vállát.

- Akkor lefejeznek! De ki vagy te? Megmondanád végre?

- Nem..

- Most pedig irány vissza.
- Nem - állt elém, és átölelte a nyakam.

- Olasz vagy - mondtam.

- Igen. Honnan tudtad?

- Az akcentusodból.

- Okos és jóképű... - cirógatta a nyakam.

- És pasa, sőt hamarosan házas - szedtem le magamról a kezeit.

- Ne légy már ilyen pasám... - simogatott tovább.
- Nem tehetjük - mondtam és visszavezettem a hárembe.
- Majd meglátjuk - vigyorgott az ajtóban, majd bement a többi lányhoz.