19. Fejezet ~ Az ajánlat és a feltételei

Helena szemszöge:
Bármennyire is félek, nem tudom távol tartani magam tőle. Csókjai elveszik eszem, karjaiban pedig biztonságban érzem magam.

- Mennem kell Ibrahim! - ültem fel

- Menj csak. Hamarosan virrad és engem is várnak a dolgaim - felelte csüggedten.

- Bárcsak minden éjjel, karjaidban lehetnék! - simogattam meg arcát.

- Igen, az jó lenne.

- Szeretlek Ibrahim - csókoltam meg.

- Szeretlek Helenám - csókolt lágyan.

Felálltam, megigazítottam a ruhám, majd egy újabb csók után, kiléptem a folyosóra.

Fél úton jártam, mikor Bahar a nyakamba ugrott.
- Terhes vagyok! - sikkantotta.

- Mi? - kérdeztem mosolyogva. - Állapotos vagy?

- Igen, a szultántól.

- Ó Bahar! - öleltem meg. - Vigyázz magadra nagyon.

- Azt hittem nem fogsz neki örülni...

- Miért? - sóhajtottam.

- Hát a legutóbbi kis összezörrenésünk miatt... Meg hogy nem nézed jó szemmel, hogy megtértem, hogy a Szultán meg én...

- Ez még most is így van.. De boldog vagy, és ezen boldogságon szeretnék osztozni veled Bahar. Nagyon hiányoztál már!

- Ahogy te is nekem - fogta meg a kezem.

- Ugye jól bánik veled a Szultán? - érdeklődtem.

- De még mennyire - mosolygott boldogan. - Nem is hittem volna, hogy ez a hálás ilyen csodás.

De még mennyire. Ó Ibrahim... Remélem, a Szultánnal nem kell ezt átélnem.
- Ugye, Hürrem se bánt? - tereltem rögtön.

- Nem fog. Fokozott védelmet kapok.

- Akkor jó - öleltem meg.

- Baharom, merre jársz? - hallottam meg a szultán hangját.
- Jó reggelt Szulejmán - jött Hürrem hangja is.

Na már csak ez a nő hiányzott. Elköszöntem Bahartól és a szobámba siettem.

- Helena - hajolt meg Nigar.

- Nigar asszony - mosolyogtam.

- Hát merre jártál az éjszaka? - kíváncsiskodott.

- Én csak… - kezdtem bele. Kár lenne hazudnom, hisz úgy is tudja - Ibrahimnál voltam.

- Kibékültél a pasával? - mosolygott és vetkőztetni kezdett.
- Igen Nigar - mosolyogtam boldogan.
- Hiszen ez csodás - mutatott meg egy ruhát. - De valami mégis nyomja a lelked.

Még, hogy valami…? Annyi minden nyomja, hogy csodálkozom azon, hogy még nem állt meg. Rábólintottam a ruhára és mesélni kezdtem.
- Aggaszt a sorsunk Ibrahimmal, aggaszt, hogy mikor hívat magához a szultán és az is, hogy Bahar várandós és szerelmes. Érzem ebből baj lesz.

- Bahar asszony a szultán gyermekét várja?

- Természetesen a szultánét!

- Ez csodás hír. Hürrem uralma megtörni látszik.

- Hürrem bármire képes, hogy ez ne következzen be.

- Nem lesz baja a barátnődnek - nyugtatott Nigar. Vagyis próbált.

- Én is ebben bízom, és ezért imádkozom istenhez.

- Allah-hoz!

- Nem! Én Istenhez imádkozom.

- Hát jó...

 Miután rajtam volt a nappali ruhám a nő felé fordultam.
- Köszönöm Nigar.

- Nagyon szívesen.

Elköszöntem Nigartól és kimentem a kertbe sétálni.

- Helena - mosolygott rám Bali bég.

- Bali Bég - mosolyogtam.

- Hogy-hogy most nem a fán vagy?

- Nem mindig tartózkodom ott - nevettem. - Néha lejöhetek.

- Szépséged megbabonáz Helena.

- Nurhan..Ez az új nevem - dadogtam idegesen.

- Megtértél?

- Nem, de a szultán nagyasszony ezt a nevet adta nekem....

- Értem. Megkérdem a szultánt, hogy nem lehetnél-e asszonyom.
- Az... az asszonyod? - sápadtam el. 
Ne, azt nem akarom. Nem akarok az asszony lenni senkinek, csak Ibrahimnak.

- Igen.

- Ez elég merész lépés lenne Bali Bég!

- De biztosan örülnél neki, nem? Kikerülni innen?

- Szeretek itt lenni - vágtam rá, ami részben igaz is.

- Tényleg? Pedig a családod..

- Visszavinnél a családomhoz? - néztem rá hirtelen. Úgy hiányoznak, az öcséim és a szüleim is..

- Persze, hogy vissza. Asszonyom boldogságáért bármit.

- Ez kedves tőled, Bali bég - sóhajtottam. Mennyivel könnyebb volna, ha a szívem szabad lenne. Akkor gondolkodás nélkül, arra kérném, hogy beszéljen a szultánnal.. De így?

- Azért mondasz nemet, mert félsz a nagyságos úr haragjától?

- Igen, így van - hazudtam.

- Ó, ez érthető. De ne félj.

- Most mennem kell! - mondtam, és elsiettem. Nem kérheti meg a kezem..

- Csepegtesd bele a serbetébe - hallottam meg Hürrem hangját.

Egy oszlop mögé bújtam, és hallgatózni kezdtem.
- Na és ha nem akarja meginni? - kérdezte Hürrem szolgálója.

- Akkor lenyomod a torkán, nem érdekel. Baharnak mennie kell.

Bahar! Tudtam, hogy ez lesz.. Meg kell Őt védenem! 

Elosontam és megkerestem barátnőmet.
- Bahar! - öleltem meg mikor rátaláltam.

- Helena, szia, Éppen most hozattam serbetet, ugye iszol velem?

- Nem! - mondtam és kivertem a kancsót a kezéből.

- Héé! - mondta könnyes szemekkel.

- Ne haragudj... Hürrem mérget rakatott a serbetbe, ha iszol belőle, meghalsz!

- Tényleg? Köszönöm - ölelt meg sírva.

- Nyugodj meg, Isten vigyáz ránk. Beszélj a szolgálóddal, hogy személyesen csak a szakácstól fogadjon el mindent, és mond el Szulejmánnak, hogy meg akartak mérgezni.

- Nem mondom - rázta meg a fejét.

- Miért nem? Bahar! - akadtam ki.

- Mert védené a szajhát!

- Így viszont veszélyben vagy! - akadékoskodtam.

- De akkor sem hinne nekem.

Ez igaz.. Imádja a vöröst..
- Vigyázz magadra, nagyon!

- Oké, vigyázok - bólintotta.

Egyre több súlyt kell cipelnem. Hürrem valós veszély Baharra, meg kell őt védenem, ahogy magamat is távol kell tartanom egy házasságtól. Gondterhelten nyúltam el az ágyon, mikor leszállt az este és Nigar halk léptei törték meg a mély csendet.

- Helena. A szultán nagyasszony hívat!

- Köszönöm Nigar! - sóhajtottam, majd elindultam a Valide szobája felé. Mikor megérkeztem, bekopogtam a lányok pedig beengedtek
- Szultán nagyasszony - hajoltam meg.

- Nurhan, milyen gyönyörű vagy ma este.

- Köszönöm asszonyom.

- Ugye tudod, hogy fiam háremének sorsáról én döntök?

- Igen asszonyom - feleltem és ideges lettem, mert nem tudtam miért mondja ezt.

- Találtam neked egy kérőt.

- Egy kérőt? - hűltem el. Nem hiszem el, hogy Bali Bég megtette..

- Igen. Ibrahim pasa.

- Te..tessék? - kérdeztem vissza. Azt hiszem rosszul hallottam.

- Ibrahim pasa. Lehet, sőt biztos, hogy hadakoznom kell a fiammal, így csak akkor mondok neki bármit is, ha szeretnél asszonya lenni...

- Szeretnék a pasa asszonya lenni! - suttogtam.

- Ezt örömmel hallom szépséges Helena ... illetve Nurhan asszony - hajolt meg Ibrahim előttem komolyan, apró halvány mosollyal az arcán.

Legszívesebben a karjaiba vetném magam és csak csókolnám.
 - Pasám - hajoltam meg.

Letérdelt elém, és megcsókolta a kaftánom, majd a kezem.
 - Köszönöm, hogy elfogadta az ajánlatom.

Annyira édes volt. Hihetetlen, hogy az asszonya leszek.

- Köszönöm, hogy rám gondolt pasám.

- Ez csak természetes.
Alig várom, hogy összeadjanak minket. Kíváncsi vagyok Szulejmán mit fog ehhez szólni.

- Édesanyám - sietett be az említett. - Mit tettél?

- Miért fiam? - kérdezett vissza a nő

- Helena az enyém! - mondta elent mondást nem tűrően a szultán.
- Én intézem a hárem ügyeit.

- De az asszonyok mind az enyéim!

- Nurhan mostantól Ibrahimé! - mondta az anya szultánné.

- Amíg nem hál velem, szó sem lehet róla!

Jaj, csak ezt ne.. Hogy a szultán és én.. Bár ha ez az ára annak, hogy együtt legyek Ibrahimmal, akkor hát legyen.

Ibrahim szemszöge:
Nem hiszem el, hogy ezt teszi velem a Szultán. A fivéreként nőttem fel vele, erre mikor beleszeretek egy lányba, nem akarja átengedni nekem, csak miután hált vele. Hihetetlen egy ember... Helena távozott én meg az uralkodóra pillantva vártam, mit fog mondani.

- Ne nézz rám így Ibrahim. Amint háltunk megkapod, és csak neked teszek jót vele - mondta kicsit idegesen.

Persze, azzal, hogy bemocskolja... Hát köszönöm szépen, tényleg.
- Tudom uram, őszintén szólva - vagyis hazudva - azon csodálkozom, hogy ilyen könnyen átengedje nekem Hel...Nurhan asszonyt.

- Anyám már döntött, és bár én vagyok a Birodalom ura, Ő intézi a hárem ügyeit. De ezt úgy is tudod. Persze, ha az éjszakánkon jól érzem vele magam, akkor nem fogom elengedni, még ha jóban is vagyunk Pargali.

- Tudom uram - bólintottam, majd elindultam kifele.

- Nem értelek fiam. Mi az, hogy jót teszel ezzel Ibrahimnak? - kérdezte a Valide.

- Tapasztalt lesz Nurhan, amikor elhálják a nászt.

- Még mindig nem értem. Ők együtt szeretnének lenni!

- Együtt is lesznek, miután megkaptam!

- És Bahar?

- Bahar? Mi van vele?

- A lelke...

- Tudja jól, hogy szeretem, de azt is, hogy avval hálok akivel csak akarok.

- Tudod te milyen szörnyű érzés, mikor a szerelmed mással hál? Te örülnél annak, ha Bahar mással hálna?

- Nem, nem örülnék neki. De én vagyok a szultán, és megtehetem! - mondta az uralkodó és elhagyta a szobát.

Én is elmentem a dolgomra, majd szép Helénám szobájába osontam be.

- Ibrahim! - szaladt hozzám.

- Szerelmem - öleltem meg.

- Oly’ őrült vagy!

- Szeretlek. Érted bármit!

- Na és ha fejedet veszik, amiért a Valide elé álltál a lánykéréssel?

- Nem fogja. Egyet mondott csak Szulejmán. Addig nem házasodhatunk, míg nem háltál vele.

- Rémes, hogy ez kell tennem ahhoz, hogy az asszonyod legyek.. De mit fogok tenni, ha hálok vele, és észreveszi, hogy már nem vagyok érintetlen?

- Tudod a szultán nem csak olyan nőkkel hált, kinek még megvolt az erénye. Nem egyszer hált már akár házas emberekkel is..

- Szóval, akkor rólam nem tudja, hogy már nincs meg az erényem?

- Akkor fogja megtudni, ha hál veled..

- Remélem, nem fog dühbe gurulni - ölelte át a nyakam. - Utána viszont a tiéd leszek.. Feltéve, ha akkor is vágysz majd még rám..

- Persze - mosolyogtam. - Fogok.

- Szeretlek Ibrahim. Úgy aggódtam, mikor a Valide közölte velem, hogy férjet talált nekem. Azt hittem Bali Béghez akar adni.

- Megelőztem őt - sziszegtem.

- Féltékeny vagy Ibrahim? - húzta fel szépen ívelt szemöldökét.

- Igen az, mert az a barom komolyan gondolta..

- Soha, nem mentem volna hozzá - nézett a szemembe. - Még akkor se, ha azt mondta, hogy visszavinne a családomhoz.

- Ezt mondta? - csodálkoztam.

- Igen - bólintott. - Illetve azt, hogy az asszonyáért mindent megtenne.
- Én is érted bármit!

- Szeretlek.

- Én is téged. Itt maradsz velem? - húzott az ágyához.

- Maradok,

- Ez örömmel tölt el - ült le - Hamarosan, minden este együtt térhetünk nyugovóra és egymás mellett ébredhetünk.

- Büntetés nélkül - döntöttem le az ágyra. 

- Tisztulj! Szulejmán szultán érkezik! - mondták az agák, én meg bebújtam az ágy alá.

- Szulejmán szultán - köszönt Helena.
- Kedves Nurhan - lépkedett közelebb a férfi. - Csodaszép vagy.

- Köszönöm szultánom.

- Készülj el te nő. Még ma együtt hálunk.

- Igen is, Szulejmán szultán - felelte szerelmem és megremegett a hangja.

- Ám, tudnom kell... Erényed megvan még?

Nem nincs. Én vettem el!

- Már nincs, uram! - felelte szerelmem.

- Kár... De ez is jó. Legalább nem fogsz ügyetlenkedni, és bírsz egymás után többet is.

Nem! Azt már nem! Egy is sok!

- Engedelmével uram, akkor készülődnék.

- Készülj - mondta és cuppanást hallottam, majd mikor távozott a szultán idegesen bújtam ki az ágy alól.

- Túl kell lennünk ezen, jól tudod - fogta meg a kezem - Utána együtt lehetünk büntetlenül!

- Εύχομαι να είναι μέχρι το κάθαρμα! - káromkodtam görögül. De rég használtam már a nyelvemet....

- Tetszik, mikor az anyanyelvünket használod.. De nyugodj meg, kérlek. Nem szeretném, ha ostobaságra adnád fejed, és bajod esne.

- Σ 'αγαπώ!

- Én is szeretlek téged! - mosolygott.

A lakrészem felé tartva összetalálkoztam egy kóbor lánykával.
- Bocsánat, de te ide tartozol? - kérdeztem tőle.

- Új vagyok uram - felelte halkan.

- Akkor hagyj tanítsalak meg valamire! Ez az aranyút, itt nem lehet csak úgy járkálni! - komorodtam el.

- Miért nem? - kérdezte - Csak ismerkedem a palotával.

- Ez az út a szultán lakrészébe vezet. Csak azok mennek be, akikkel hálni kíván. Illetve akit hívat. Te melyik vagy?

- Semelyik. Biztos nem fogok avval az aszott öregemberrel hálni!

- Viselkedj! - emeltem meg a hangom. - Mellesleg én Ibrahim pasa vagyok. Halljam a neved!

- Nem mondom meg – mosolygott. - Találd ki.

Elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- Gyere, visszavezetlek a hárembe! - tartottam ki a kezem.

- Nem, inkább sétáljunk a kertben! - karolt belém.

Nagyon logikus. Leendő feleségem a szultánnal hál, én meg sétálgassak..
- Rendben - bólintottam.

- Nehéz, bekerülni a kedvencek közé? - kérdezte egyből.

- Csak hagynod kell magad, hogy veled háljon...

- Nem lehetne inkább veled? - vigyorgott.

- MI? Nem.. - vágtam rá rögtön.

- Miért nem pasa? - pislogott rám.

- Mert hamarosan házasodok!

- Ó, ez sajnálattal hallom - rebegtette a szempilláját.

- Én boldog vagyok. De csak hogy tudd... Amúgy sem lehetne köztünk semmi. Tiltott nekem minden lány, aki a háremben lakik.

- Én nem követem ezt a nézetet - vonta meg a vállát.

- Akkor lefejeznek! De ki vagy te? Megmondanád végre?

- Nem..

- Most pedig irány vissza.
- Nem - állt elém, és átölelte a nyakam.

- Olasz vagy - mondtam.

- Igen. Honnan tudtad?

- Az akcentusodból.

- Okos és jóképű... - cirógatta a nyakam.

- És pasa, sőt hamarosan házas - szedtem le magamról a kezeit.

- Ne légy már ilyen pasám... - simogatott tovább.
- Nem tehetjük - mondtam és visszavezettem a hárembe.
- Majd meglátjuk - vigyorgott az ajtóban, majd bement a többi lányhoz.